Azért választottam ezt a könyvet mert számomra azonnal szemet szúrt a címe, és gondolkodóba estem milyen könyvnek lehet ilyen furcsa címe. Ezért is utána néztem, hogy mi is ez pontosan, és azon nyomban kedvet kaptam az elolvasásához. Már csak azért is, mert kíváncsivá váltam milyen igaz történet rejtőzhet e mögött a cím mögött. Valamint mivel mindig is szerettem a történelmet, még ha nem is ez a kedvenc korszakom, így könnyen döntöttem e könyv mellett.

A történet fontos szereplője lesz Ewen Montagu és Charles Cholmondeley, valamint Glyndwr Michael alias William Martin őrmester, akik bebizonyították, hogy akár fejben íróasztal mögött, sőt akár a síron túlról is meglehet nyerni egy csatát.

A történet leírása nagyszerűen volt megoldva. Hiszen egyben szórakoztató is, és rengeteg információt képes átadni, amiket képekkel alá is támaszt. Ezért is örültem a hivatalos fotóknak, hiszen azok által közelebb kerültek a történet szereplői hozzám. Nem csak megismerhettem, hanem láthattam is őket, amit egy könyv nem igazán szokott megtenni.

Néhol tehernek éreztem ugyan a részletes bemutatást, ahogyan egy karaktert behozott a Macintyre a történetbe. Mert ha kellett ha nem, mindenkit a legapróbb részletességig bemutatott a szerint, hogy mit érdemes tudni róla és mivel foglalkozik. Ami azért szerintem néhány szereplő esetében elhanyagolható lett volna, gondolok itt például Kühlenthal mellékágára.

Zseniálisnak tartom a két brit származású hírszerző tisztet, akik kitaláltak és megvalósítottak a legapróbb részletekig ezt a hadműveletet. A szempillás ötlet elsőnek túl fontoskodónak tűnt számomra, de elámultam mikor kiderült mennyire hasznos húzás volt. Szóval nekem tetszett benne, hogy a legapróbb részletekig be volt mutatva az esemény. Na persze azt láthattuk, hogy bőven kellett szerencse a terv megvalósulásához, mégis szerintem egy egyedi hadműveletről beszélhetünk. Szóval a küldetés sikerre egyaránt függött a szakértelemtől, az időzítéstől és a szerencsétől is.

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy számomra kicsit bizarr volt, hogy így beleélte magát a két ügynök a halott személyazonosságának kiötlésébe. Ezért azt igyekeztem a munka legfelsőbb fokon való élvezetének betudni. Hiszen ahogyan a könyvben is le van írva: „A vagdalthús hadművelet szellemi atyjai megálmodták, felépítették és hihetővé tették az események leghihetetlenebb láncolatát, hogy ezáltal változtassanak a háború menetén.„

Végig izgultam, amikor a vagdalthús iratai hivatalról hivatalra jártak, és vártam már mikor sikerül a németeknek eltulajdonítani őket. Ezért nagyon érdekesnek találtam, ahogyan a hadművelet kibontakozik, és közben sikerül mindenkivel elhitetni a Vagdalthús valódiságát.

A feszültség már-már rám is átragadt, amikor veszélybe kerültek a vagdalthús hadművelet további tervei egy felelőtlen tiszt miatt, de aztán örültem, hogy ez is inkább a hasznukra vált. Szóval a szerencse akkor egyszerűen nem akart elpártolni a britektől.

A végén örültem, hogy az író hozzáfűzte a Szicíliai partra szállás eseményeit. Valamint az is pozitívum volt számomra, hogy a további életükről is informálódhatunk. De az már tényleg csak az utolsó szállak elvarrása volt.

Ezért szerintem a könyv különlegessége, hogy képes rekonstruálni egy kiemelkedő fontosságú II. világháborús eseményt néhány iratból, úgy hogy az végig szórakoztató és érdekes tudd maradni. Macintyre alapossága mindenre kiterjedő. Valamint érezhető benne, hogy igyekszik minden szürke foltot eltüntetni olvasója fejéből.

Végezetül pedig úgy gondolom, hogy jól döntöttem a könyv kiválasztásakor, mert kellemes és élvezetes olvasmánynak találtam, ami tele volt váratlan fordulatokkal. Végig tudtam élvezni, ahogy a Vagdalthús hadművelet a mélypontot kétszer is megjárva még is csak sikerrel zárult.

Ben Macintyre: A Vagdalthús hadművelet, Pécs, 2013, 394 oldal

covers_275305

(Képek forrása: moly.hu)

Reklámok